|
Barát vagy ellenség? - A baktériumok leleplezése
Bár a téli járványoknak már vége, de a vírusok és baktériumok nyáron is velünk vannak. Lehet , hogy nem olyan aktívak de azért gondoltuk, hogy érdemes egy kicsit mélyebben áttekintjük ezt a kórokozó témakört, hátha itt is van néhány olyan információ, amit érdemes megismerni ahhoz, hogy jobban saját kezünkbe vegyük a dolgok irányítását. Elsőként a baktériumokat vizsgáljuk meg, és ebben orvos-író sietett segítségünkre, aki korábban mikrobiológusként behatóan foglalkozott ezzel a témával.
Szimbiózis
Ahhoz, hogy a kellő nézőponttal tudjuk megközelíteni a baktériumok témakörét, tisztáznunk kell egy nagyon fontos fogalmat ezen a területen, ez pedig a szimbiózis. Ez a görög-latin eredetű szó azt jelenti: különböző fajú élőlények kölcsönösen előnyös együttélése, és eredetileg a szün = össze és a bio = él szavak összetételéből származik.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy vannak olyan élőlények, amelyek arra rendezkedtek be, hogy egymás túlélését támogatva léteznek, és bizonyos helyzetekben egymás nélkül nem is tudnak túlélni. Egy kissé kifacsart példával élve, a vadászkutya és a vadász nem létezhet egymás nélkül, mert a vadász hiába lövi ki a vadkacsát, sosem találná meg a nádasban a kutyája nélkül, a kutya pedig hiába találja meg a kacsát, nem tudja elkapni, mert az felrepül, és a vadászra van szükség, hogy lelője. Vagy ahhoz például, hogy egy huszárt huszárnak nevezhessünk, szükség van egy lóra és egy vitézre. Ló nélkül csak egy szépen öltözött gyalogosunk van, és ugyanúgy a lovaskatonák nélküli ménest is nehezen tekinthetnénk ütőképes huszárdandárnak. Együtt, egymást kölcsönösen segítve léteznek.
Számtalan baktériumfajta és az emberi test kapcsolata is ilyen. A bélrendszerünkben tenyésző, a reklámokból mindenki számára jól ismert bifidus baktériumok nélkül rövid időn belül vége lenne az életünknek. Tehát a baktériumok jelentős része és az ember szimbiózisban élnek, egymást segítik, sőt, elpusztulnak egymás nélkül. Ezt nagyon fontos megértenünk a továbbiakhoz.
Mik azok a baktériumok, és hányan vannak?
Sajnos manapság a tisztítószerek és egyéb „baktériumölő" szerek eladási mutatóinak növelése érdekében a gyártó cégek valóban kreatív reklámügynökei elkezdték kialakítani a vécékáva alatt vicsorgó, gyilkos hadjáratra készülő gonosz, bibircsókos baktériumok rémképét, akiknek végeláthatatlan seregét csak a szupergyilkos tisztítószer hősies bevetése állítja meg.
Nos, a valóság némiképp távol áll ettől a képtől. Először is, a baktériumok sokkal inkább növények, mint állatok, és egyáltalán nem szövögetnek gyilkos terveket, hanem mint a legtöbb növény, ha megfelelő táptalajt találnak, szaporodni kezdenek, mint ahogy a borostyán felfut a ház falán. A kulcsszó a táptalaj, és ennek nagyon nagy jelentősége van, ahogy a későbbiekből ki fog derülni.
A számukat illetően van egy megdöbbentő felfedezés. Amikor a tudósok elkezdték vizsgálni vajon az emberi testben és testen hány baktérium él, arra a hihetetlennek tűnő tényre bukkantak, hogy minden egyes emberi sejtre hozzávetőleg 1000 baktérium jut. Ez szédületes szám, és talán úgy lehetne érzékeltetni, hogy ha egy ember egyetlen 170 cm hosszú, 70 kilós sejtből állna, akkor ezer kis hangya méretű baktérium lenne rajta.
Barát vagy ellenség, valóban kórokozók?
Ahogy korábban írtam a kulcsszó a táptalaj, de lépjünk egy kicsit vissza az időben.
Amikor járványokról és kórokozókról beszélünk, érdemes megvizsgálni, hogyan is alakult ki a kórokozó elmélet, amely azt állítja, hogy a baktériumok állnak betegségeink hátterében.
Az elképzelés legismertebb alakja, Louis Pasteur (ejtsd: Pasztőr), francia vegyész és biológus volt, aki a bor erjedésének vizsgálata során bukkant arra, hogy apró élőlények, mikro-organizmusok vesznek részt az erjedési/bomlási folyamatban. Ebből arra következtetett, hogy az emberi testben is hasonló folyamatok játszódhatnak le, és ezek az élőlények a kórok okozói. A francia királynak nagyon megtetszett Pasteur elmélete, ezért katedrát biztosított neki az egyetemen.
Arról már kevesebbet tanultunk, hogy Pasteur élete végén visszavonta elméletét, és azt mondta, az emberi test belső környezetétől függ, hogy a baktériumok okoznak-e betegséget.
Ezt támasztotta alá a bacilusok atyja, a világhírű orvos, Dr. Robert Koch, aki azt fogalmazta meg, hogy ha valóban az állítólagos kórokozók okoznák a betegségeket, akkor az egyedi kórokozókat :
a) a betegség minden esetében meg kellene találni, és
b) soha nem lehetne megtalálni a betegségtől függetlenül.
Ennek a követelménynek a baktériumok és vírusok sem felelnek meg.
Aztán Dr. Rudolf Virchow (ejtsd: Fírhó), a másik legismertebb kutató is úgy nyilatkozott: „Ha elölről kezdhetném, annak bizonyítására szentelném életem, hogy a kórokozók természetes élőhelyet - »beteg« szövetet keresnek, nem pedig a »beteg« szövet okozói."
Tehát a kulcs a táptalaj. Ha valaki fogékonnyá válik egy bakteriális fertőzésre, azt is mondhatjuk, hogy táptalajt, élőhelyet biztosít annak a bizonyos baktériumtörzsnek, amely szaporodni kezd, és veszélyezteti a szervezete egészségét, túlélését. Ilyenkor merül fel a kérdés:
Hogyan pusztítsuk, irtsuk ki őket?
A rövid válasz: sehogyan.
Nem az a kérdés, hogyan kell baktériumot ölni, hanem hogy miért biztosítottam hirtelen táptalajt annak a baktériumnak. Mi változott a testemben, hogy tegnap még nem szaporodott bennem, ma pedig már igen. Miért lettem hirtelen fogékony?
Kevesen tudják, hogy például a tüszős mandulagyulladás baktériuma szinte kivétel nélkül minden egyes emberben megtalálható minden pillanatban, mégsem vagyunk folyamatosan betegek. Ugyanígy az agyhártyagyulladás baktériuma is. Miért van az, hogy egyszerre csak „beindulnak a fiúk" és tombolni kezdenek a szervezetünkben?
Ez a valódi kérdés.
Inkább azt érjük el, hogy saját immunrendszerünk intézze el őket.
Nem mondom, hogy minden anti-biotikum (baktériumölő gyógyszer) felesleges, mert néha már valóban olyan előrehaladott a helyzet, hogy muszáj bevetni őket, és van néhány helyzet, amelyre bizonyítottan kiváló megoldást nyújtanak.
Azonban a legtöbbször el lehetne őket kerülni, méghozzá abból a kiváló indokból, hogy bizony az anti-biotikumok nem válogatnak, hanem minden az útjukba kerülő baktériumot legyilkolnak, így például a beleink létfontosságú lakóit is (a bifidusokat és acidophilusokat), hogy másokat ne is említsek.
Ugyanez igaz a tisztítószerekre. Amikor azt halljuk a reklámban, hogy minden ismert kórokozót elpusztít, azt nem említik, hogy minden hasznos baktériumot is. A köztisztaságnak, a WC használat után kézmosásnak is megvan a maga létjogosultsága, sőt fontossága, de ne ezt keverjük össze azzal, hogy mindent kipusztítunk.
Ezért hangsúlyoztam a szimbiózis fogalmát. Egymásra vagyunk utalva nagyon sok baktériummal, és őszintén, még az is lehet, hogy nekünk van nagyobb szükségünk rájuk, mint nekik ránk.
Akkor hát mi a megoldás?
A kutatás szintjén az lenne, ha a fogékonyság kialakulását és okait tanulmányoznánk. A hétköznapok szintjén pedig az, hogy biztosítsuk a megfelelő ellátást és muníciót saját védekező rendszerünknek, az immunrendszernek. Az emberi test védelmi rendszerei olyan precíziós módon szúrják ki, és intézik el az oda nem illő elemeket, megkímélve az ártatlan „civileket", hogy a legtöbb titkosszolgálat és anti-terorrista kommandó mindent megadna ezért a „technológiáért". Hozzáteszem, mindezt csak abban az esetben tudják megtenni, ha biztosítjuk a megfelelő anyagokat. Ezzel szemben az anti-biotikumok bevetése sok esetben csak barbár tömegmészárlás jelentős civil áldozattal.
Mire van szüksége szervezetünknek a védekezéshez?
Nagyvonalakban: sok vízre, megfelelő fehérjedús táplálkozásra, a cukor mellőzésére és vitaminokra, ásványi anyagokra. Rengeteg C-vitaminra, és a legújabb kutatások szerint szintén sok D-vitaminra.
Persze, Lenkei már megint a vitaminokról papol. Így van. Nem kell, hogy az én receptjeimet kövessék. De járjanak nyitott szemmel és füllel, amellett szerezzék meg a megfelelő információkat és a megfelelő vitaminadagokat. Valamint szeressék picit jobban a baktériumokat, végtére is ők is „családhoz tartoznak". Lehet, hogy ez már önmagában elég jó kezdet.
Forrrás: Zöldújság
Az erjesztés elfelejtett tudománya
Akármilyen nehéz is elképzelni, de volt élet a hűtőszekrények, mélyhűtők és a hipermarketek kifogyhatatlan polcainak ideje előtt is. Az emberek az ”E”-k inváziója előtt is tartósították az élelmiszereket és ha jól belegondolunk, bár a módszerek nem biztosítottak teljes sterilitást jobb hatással voltak egészségünkre, mint a mai agyon fertőtlenített, csírátlanított élelmiszerek.
Az egyik ilyen ősi élelmiszer tartósító módszer az erjesztés. Az erjesztéssel történő sör és bor készítésre utalók leletek már 8000 évvel ezelőtti időkből is kerültek elő. A tejtermékek erjesztéses tartósítása (a kefir, joghurt és sajt készítése) is ősi mesterség. A zöldségek erjesztéses tartósítása is hosszú időre nyúlik vissza a világ minden részén. Az ember számára emészthetetlen szójabab igen gazdag fehérjéit is fermentációval teszik fogyasztásra alkalmassá a Távol-Keleten.
|
 |
|
Alina Zienowicz
Wikimedia Commons |
|
A rómaiak kedvenc ételízesítőjüket halak erjesztésével készítették. Egyiptomban még ma is sóval erjesztett hal fogyasztásával köszöntik a tavaszt a „Nap Ünnepén”.
De a kakaóbabot is erjeszteni kell, hogy finom csokoládé legyen belőle.
A magyar konyha is előszeretettel alkalmazta az erjesztést, így lett a tejből aludttej, így tartósították télire a káposztát, nyáron pedig így készült a finom kovászos uborka.
Az erjesztés nem csak tartósítja az élelmiszert, hanem a baktériumoknak hála egy „előemésztésen” is átmegy az így készített étel és ezáltal sokkal könnyebben feldolgozhatóvá válik az emberi szervezet számára. Joghurtot például azok is ehetnek, akik tejcukor érzékenységben szenvednek, mert az erjedés során a baktériumok a tejcukrot tejsavvá alakítják.
Napjainkban azért is nagyon fontos erjesztéses módszerrel készült ételeket, italokat fogyasztanunk mert ezáltal pótolhatjuk emésztőrendszerünk hasznos baktériumait, amit oly meggondolatlanul pusztítunk az antibiotikumokkal, vegyszerekkel és műételek fogyasztásával.
Joghurtot vagy kovászos uborkát otthon is könnyen készíthetünk, de ha nincs rá időnk vagy energiánk akkor legalább arra figyeljünk oda, hogy élőflórás joghurtot és pasztőrözés és tartósítószer nélkül készült savanyú káposztát vagy más savanyúságot vegyünk.
Nyári Zsuzsa
http://www.vilaglex.hu
http://www.marksdailyapple.com
http://www.chelseagreen.com
http://www.fao.org
Sue Shephard, Pickled, Potted, and Canned: How the Art and Science of Food Preserving Changed the World (New York: Simon & Schuster, 2000), 210.
Japán kristálygomba
(más néven: vízalapú kefirgomba, vízikefir, japánkristály, kristálygomba,
„Japán Tengeri Kristály” gomba, Japanese water crystals, Japanese water grains, water kefir [angol],
tibi [japán]
tibicos [spanyol])
A vízikefír a Lactobacillus brevis, Streptococcus lactis és a Saccharomyces cerevisae szimbiózisa. Más szerzők a Betabacterium vermiforme és Saccharomyces pastorianus fajokat nevezik meg fő alkotóknak, melyek mellett további baktérium és élesztőfajok előfordulhatnak, hiszen vegyes kultúráról van szó. A gomba talán Mexikóból származik, ahol 'tibi' néven az Opuntia spp. (fügekaktusz-félék) cukros nedvén él.
A vízikefír kiváló probiotikum forrás azok számára is akik nem fogyaszthatnak tejből (kefír, joghurt) vagy teából (kombucha) készült termékeket.
A japán kristálygombából erjesztéssel kellemes enyhén szénsavas üditő italt készíthetünk.
Elkészítése (2 literhez):
Széles szájú nem fém zárható edényt, vagy üveget használjunk.
6 evőkanálnyi kristálygombát műanyag szitába téve meleg vízzel lemosunk,
10-15 dkg cukrot ízlés szerint,
1 db száraz fügét, vagy 5-6 szem mazsolát
fél jól megmosott citromot teszünk bele.
(Ízlés szerint tehetünk még pár szelet friss gyömbért is.)
2 liter hideg vízzel felengedjük, jól felkavarjuk és szobahőmérsékleten 2-3 napig érleljük.
Minden nap megkeverjük. Érlelés után leszűrjük, üvegbe töltjük és a citrom levét belecsavarjuk.
 |
|
| Fotó:Simon A. Eugster Wikimédia Commons |
|
|
|
|
Ügyeljünk arra, hogy a gomba fémmel ne érintkezzen.
A kristálygombát langyos folyóvíz alatt műanyag szűrőben alaposan kimossuk és a fent megadott módon újra felhasználjuk.
A gomba gyorsan szaporodik, nehéz hozzájutni, ezért szemétbe dobás helyett jobb a felesleget tovább adni. A belőle készített ital a hűtőben néhány napig eláll.
A leöntött víz gyógyszer! Fogyasztása után fél óráig semmit ne igyunk.
Cukor-mazsola nélkül a kristályok éhen pusztulnak.
Mivel az így elkészült ital igen gazdag az emésztőrendszer számára szükséges bacilusokban fogyasztása nagyban segítheti az egészséges bélflóra megvédését és helyreállítását ezáltal szerepe lehet az egészséges emésztés kialakításában, az idegbetegségek, belső daganatok, bronchitis, vérszegénység, vérkép problémák, szklerózis multiplex, vérnyomás kiegészítő kezelésében és a testsúly-normalizálásában.
Csökkenti a cukros ételek utáni sóvárgást, jótékony hatással van a májra és a belsőelválasztású mirigyekre is.
Külsőleg is használhatjuk kiütések és ekcémák kezelésére. Éjszakára mossuk át a vízikefírrel az érintett bőrfelületet és hagyjuk megszáradni, majd másnap reggel mossuk le.
A vízikefírt vegetáriánusok, tej és lisztérzékenységben szenvedők is egyaránt fogyaszthatják.
1. ^ Kebler, L. F. (June 1921). ""California bees."". J. Pharm. Sci. 10 (12): 939–943. doi:10.1002/jps.3080101206.
2. ^ Moinas, M.; Bauer, H.; Bauer, Heinz (December 1980). "The structural organization of the Tibi grain as revealed by light, scanning and transmission microscopy". Archives of Microbiology 128 (2): 157–161. doi:10.1007/BF00406153.
3. ^ a b Pidoux, M. (June 1989). "The microbial flora of sugary kefir grain (the gingerbeer plant): biosynthesis of the grain from Lactobacillus hilgardii producing a polysaccharide gel". World Journal of Microbiology and Biotechnology 5 (2): 223–38. doi:10.1007/BF01741847.
4. ^ Lutz, L. (1899). "Recherches biologiques sur la constitution du Tibi". Bull. Soc. Mycol. France 15: 68–72.
5. ^ Stacey, F. R.; Stacey, M (November 1938). "A note on the dextran produced from sucrose by Betacoccus arabinosaceous haemolyticus". Biochem J. 32 (11): 68–72. PMC 1264278. PMID 16746831.
Antitumor activity in mice of orally administered polysaccharide from Kefir grain.
http://www.ncbi.nlm.nih.gov
http://en.wikipedia.org/Tibicos
Táplálkozástörténelem avagy ételek régen és ma - Bevezető
Új, 5 részes táplálkozástörténelmi cikksorozat Kálmán Renáta - a www.lettudatos.com tulajdonosának - "tollából".
A táplálkozástörténelem az emberek táplálkozását vizsgálja a régi koroktól kezdve napjainkig.
A történelem írott és tárgyi forrásait tanulmányozva egy sor érdekes és értékes információt meríthetünk az elmúlt idők életéről, étkezési szokásairól.
Külső tényezők
Kapcsolatot fedezhetünk fel a külső tényezők (háború, éghajlati változások, ideológiák) és az étkezés alakulása között.
Az éghajlat hűvösebbé válása például más növények termesztését teszi lehetővé, ezért vagy új fajtákat helyeznek előtérbe vagy változtatnak az étkezés összetételén (pl. állati eredetű ételek javára).
A háborús időszakban szükségmegoldásokra kerülhet sor, ilyenkor a legegyszerűbb alapanyagok fogyasztására helyeződik a hangsúly, pl. megnövekszik a természetből könnyen beszerezhető élelem aránya.
Eszmei áramlatok, a divat hatása
Az eszmei áramlatok, egy-egy kor divatja is megnyilvánul a táplálkozásban. A középkor végén megjelenő reneszánsz például nemcsak a gondolkodásmódban, hanem a táplálkozásban is újjászületést hozott.
Általánosságban elmondható, hogy egy-egy élelmiszer divatja addig tartja magát, amíg nehezen beszerezhető. A középkor keleti fűszereinek népszerűségét - a kereskedelem révén megjelenő túlkínálat miatt - lekörözte az addig szinte ismeretlen cukor.
Ma talán másként gondolkodunk?
Napjaink gondolkodásmódjáról is ugyanez mondható el, sokszor a drágán elérhetőt tartjuk értékesnek és megfeledkezünk a rendelkezésre álló, de ugyanolyan hasznosról.
Étrendkiegészítőkkel igyekszünk pótolni és fedezni szervezetünk szükségletét ahelyett, hogy megfelelő táplálkozással vinnénk be a szükséges tápanyagokat.
Múlt versus jelen
Hasonlóságokat és különbözőségeket fedezhetünk fel, ha egybevetjük a régebbi korokban használt és fogyasztott növényeket napjaink konyhájának alapanyagaival. Egyes növények újból visszatérnek, de számos közülük feledésbe merül.
Napjaink táplálkozásában újra felbukkan például a csillagfürt, a csicseriborsó vagy a madársaláta. Felfedezik értékes tulajdonságaikat, egészségre gyakorolt előnyös hatásukat.
Ugyanakkor vannak olyan növények, melyek lassacskán a történelem homályába vesznek (pl. sulyom).
Ízelítőként néhány táplálkozástörténelmi csemege:
Kőkorszaki leves, egyiptomi napkenyér, ókori pizza, lótuszmag saláta, breton palacsinta. :)
A sorozat témái a következők:
- Őskor növényi táplálkozása
- Ókor növényi táplálkozása (sumér, egyiptomi, görög, római)
- Középkor növényi táplálkozása
- Újkor növényi táplálkozása
- Jelenkor táplálkozási irányzatai
Kálmán Renáta
kineziológiai és táplálkozási tanácsadó
www.lettudatos.com
Apiterápia - Gyógyító méhcsípés
A méhcsípés-terápia az akupunktúrához hasonló, csak itt a tűket a méhek fullánkja helyettesíti. A terápia gyógyítja a csont- és ízületi bántalmakat, fájdalomcsillapító hatása van, erősíti az immunrendszert és fokozza a vérkeringést.
Az emberek többsége retteg a méhektől és a darazsaktól, mégis az egyik legnépszerűbb terápiás módszer Kínában a méhcsípés-terápia. Bár a gyógymód már közel háromezer éves múltra tekint vissza, csupán három éve engedélyezik a használatát. A kezelés igen fájdalmas, mégis nagyon népszerű – a Kínában működő klinikán annyi beteg jelentkezik, hogy már a bővítésen gondolkodnak.
A terápia
Állítólag már Rettegett Iván is tudta, hogy a méhcsípés javít reumás fájdalmain. Azt, hogy ki és mikor jött rá arra, hogy a csípés jótékony hatású is lehet, nem tudni, de az biztos, hogy a méhcsípés-terápia bizonyos esetekben tényleg hatékony gyógymód. A kezelés során a betegen az akupunktúrához hasonló terápiáit végeznek, csak itt a tűt a méhek fullánkja helyettesíti. Az orvosok csipesszel helyezik a méheket a fájdalmas testrész akupunktúrás pontjaira, amik a csípés után ugyan elpusztulnak, de a fullánkból még órákig árad a méreg a beteg testébe. A méreg szinte azonnal kifejti hatását a csípés körüli szövetekben. hogy egy kezelés során hány méhcsípésre van szükség, az orvosok határozzák meg – általában négy-öt csípésre van szükség, száznál több pedig nem adható.
|
 |
|
Fotó: Tanár Wikimedia Commons
|
|
Gyógyító méhek
A szimpla mezei méh nem alkalmas a gyógyításra – ehhez külön olaszországi és az Arab-öböl vidékéről származó méhek keresztezésével nyert hibridekre van szükség. Ezek a méhek 0,3 milliméter hosszú fullánkkal rendelkeznek, amelyek 0,3 milligramm toxint tartalmaznak. A méhfarmon dolgozó méhészek a nap végére közel 200 csípéssel lesznek gazdagabbak – már annyira ellenállóak a méreggel szemben, hogy kesztyű nélkül dolgoznak.
A méreg áldásos hatása
A méhméregben tizennyolcféle hatóanyag található, amik közül a melittin és az adolapin nagyon hatásos gyulladáscsökkentő és mikrobaölő, sőt, az utóbbi fájdalomcsillapító hatással is bír. A méhcsípés-terápia porckorong-bántalmakban és ínhüvelygyulladásban szenvedőknek jelent gyógyírt, javítja az adott terület vérkeringését és erősíti az immunrendszert a betegségekkel és fertőzésekkel szemben. Kínában annyira hisznek a méhcsípés áldásos hatásában, hogy a szülők gyakran makkegészséges gyermeküket is elviszik a kezelésre.
Nem árt az óvatosság
Vannak azonban olyan emberek is, akik egy kis bőrpírnál és fájdalomnál sokkal többet éreznek, és akiknek egy ártatlan méhcsípés-terápia az életükbe kerülhet – az emberek kevesebb mint két százaléka ugyanis allergiás a méhcsípésre. A felnőttek 4, a gyerek 0,4-0,5 százaléka esetén lép fel allergiás roham. Ilyen esetben a csípést követő pár percen belül anafilaxiás reakció lép fel, amely megfelelő kezelés hiányában akár a páciens halálát is okozhatja.
Hogy védekezzünk a méhcsípések ellen?
A méhcsípés kevésbé ártalmas karon vagy lábon, ahol mindössze bőrpír, viszketés vagy fájdalom lép fel. Nagyobb problémát jelent azonban az, ha a méh lágy szöveteket céloz meg, a nyakat, szájat vagy a szemet. Ha allergiás roham nem lép fel, akkor ecetes, hideg vizes borogatással és kalciummal enyhíthetjük a kellemetlen tüneteket. Nagyon vigyázzunk a szabadban például a szabadon hagyott üdítős vagy sörös üvegekre, mert azokba könnyen beleszállhatnak a méhek, amelyeket kortyolás közben lenyelhetünk – a fullánkosok pedig megcsíphetik a torkunkat.
(Biene Stich-Behandlung, Die Kraft des Bienenstichs, németből fordította: Takács Bíborka)
Forrás:http://www.natursziget.com
www.apiterapia.hu
http://en.wikipedia.org/wiki/Apitherapy
Az ember határtalan arroganciája....
|
.png) |
|
Fotó: Wikimedia Commons
|
|
Az ember végtelen arroganciájában azt gondolja, hogy már mindent ért, mindent tud, sőt mindent jobban tud mint a Jó Isten vagy a Természet! Ha valamiről nem tudja, hogy hogyan működik, vagy hogy valóban mi is a szerepe akkor azt vagy nem létezőnek vagy feleslegesnek titulálja.
A nyugati ember nem érti, hogy mi is az a chi, prana, életerő vagy bioenergia, hogyan működik, hogyan gyógyíthatunk vele, hogyan lehet, hogy hatása nincs a térben korlátozva, hogy hihetetlen távolságokban is ugyan úgy működik, mint amikor a beteg és a gyógyító ugyanabban a szobában van. Az ilyen gyógyítókat csúfolják, kinevetik, kuruzslónak minősítik. Pedig csak egyszerűen még nem értik a fizikáját a történésnek.
Aztán ott van a DNS. Milliókat költenek a DNS kutatására és mégis rengeteg megválaszolatlan kérdés van még ezen a területen. A DNS 98%-ának működését még ma sem igazán értjük és mivel nem értjük akkor valójában nincs is értelme a létének így elnevezték szemét DNS-nek.De vajon valóban szemét? A természetben létezik bármi is ami felesleges?
De ne csak ilyen „egzotikus” dolgokról beszéljünk. Itt van például a torok és az orr mandula. Nem is olyan régen a XX. század első felében teljesen feleslegesnek ítélték, ha kellett, ha nem eltávolítottak. Csak az 1950-es években kezdték a tudósok felhívni a figyelmet arra, hogy mégis csak van „valamilyen” fontos szerepe ennek a szervnek is. Mégsem véletlenszerűen tette a torkunkba a teremtő.
Mára persze ,ár tudjuk, hogy a mandulák képezik az elsődleges védelmi rendszert a diftéria , a pólio vírus, a tüdő és agyhártyagyulladást okozó Streptococcus pneumoniae ellen és még sorolhatnám hosszan. Újabb kutatások azt is kimutatták, hogy szerepük van a T limfocita sejtek termelésében is. Akkor van rájuk szükség vagy nincs? Dobjuk ki az első tüszős mandula gyulladás után vagy talán még sem?
 |
|
fotó: Klem
Wikimedia Commons |
|
|
|
|
Hála Istennek ma már inkább azon az állásponton vannak az orvosok, hogy csak akkor kell eltávolítani ha:
Orrmandulák esetén:
- Erősen akadályozzák az orrlégzést,
- A gyermek nagyon horkol, esetleg un. alvási apnoe gyanúja is fölmerül. Ez azt jelenti, hogy alvás közben gyakori légzés kimaradás észlelhető,
- Gyakori középfülgyulladás alakul ki, amely szövődményekhez vezethet,
- Gátolja, ill. nehezíti a gyermek beszédértését, rontja iskolai teljesítményét, stb.
A garat- vagy torok mandulák esetén:
- Az orrmandulák eltávolítása után még mindig duzzadt marad, gátolja a nyelést, ill. az alábbi szövődmények továbbra is fennállnak,
- Évente legalább 4 alkalommal fordul elő gennyes, azaz tüszős mandulagyulladás,
- A mandulákból genny préselhető és ebből a bakteriológiai leoltás pozitivitást mutat.
Ne ítéljünk, ne döntsünk hát elhamarkodottan. Próbáljuk megőrízni Isten csodálatos teremtményét az embert az eredeti, tökéletes állapotában. Adjunk meg szervezetünknek mindent ami az egészséges működéséhez szükséges és csak a végső esetben forduljunk a késhez.
Nyári Zsuzsa
http://en.wikipedia.org
http://www.psrast.org/junkdna.htm
Ajánló: Dr. Natasha Campbell-McBride
GAP-Szindróma
Az emésztés és a pszichológia kapcsolata
Dr. Natasha Campbell-McBride neurológus, második diplomáját táplálkozástudományból szerezte Angliában. Kisfiáról 3 éves korában állapították meg, hogy autista. Mivel az akkori hagyományos orvostudomány nem látott reményt fia állapotának javítására, nem dta fel, hanem saját maga kezdte el kutatni a különböző gyógyítási módszereket. Miután a kisfiát kigyógyította az autizmusból, visszatért az orvosi pályára és 1998-ban megalapította, az azóta világhírűvé vált Cambridge Táplálkozástudományi Klinikát. Táplálkozási alapokra helyezte a gyógyítást és speciális táplálkozási programjával jelentős eredményeket ér el a viselkedési és tanulási zavarokkal, illetve emésztési és immunrendszeri problémákkal küzdő gyerekek és felnőttek állapotának a javításában.
Saját kutatásai eredményeire épített meggyőződése, hogy a tanulási zavarok közvetlen és kimutatható kapcsolatban állnak az emésztőrendszer állapotával és az elfogyasztott italok és ételek összetételével.
Több éves klinikai és személyes tapasztalatait 2004-ben foglalta össze közérthető kézikönyv formában, ami azóta Nagy-Britanniában 12 kiadást élt meg és 6 más nyelv után most végre magyarul is megjelent.
„ Első pillantásra egyeltalán nem gondoltam, hogy ez a könyv nekem is szól. Sem engem, sem családtagjaimat nem érintették a címlapon olvasható állapotok. Aztán Leányvári Enikő (a könyv első felének fordítója) javaslatára elkezdtem olvasni és rádöbbentem, hogy a téma sokkal közelebbről érint és sokkal érdekesebb mint gondoltam. Ez a könyv biztosan a legjobb, amit valaha egészségről és táplálkozásról olvastam.
Kár, hogy a szerző egy kicsit megtévesztő címet adott az írásának, mert ez a könyv mindazoknak szól, akik törődnek az egészségükkel és próbálják megóvni azt. Válaszokat ad azoknak is, akik a nyugati világ étrendjén élve sokszor akaratukon kívül is mérgező anyagok káros hatásainak vannak kitéve.
A szerző rendkívül jól elmagyarázza, hogyan működik az emésztőrendszer és hogyan tesszük tönkre azt a különböző ételekkel és életmódunkkal. Mindez hogyan öröklődhet tovább a következő generációkra. Ismerteti azt is, hogy a különböző betegségek és állapotok hogyan és miért alakulnak ki és elmagyarázza, hogyan gyógyíthatjuk meg az emésztőrendszerünket és hogyan javíthatjuk természetes módon az immunrendszerünket és általános egészségi állapotunkat.
Ezt a könyvet MINDENKINEK el KELL olvasnia, aki szem előtt tartja és meg akarja őrízni egészségét. Fontos olvasnivaló minden szülő számára, gyermeke egészségi állapotától függetlenül, különös tekintettel arra, hogy a mai világunk milyen elképesztően egészségtelen étrendet követ.
dr. Dietz Judit
Reneszánsz Kiadó
http://www.gaps.me
Recept ajánló: Indiai spenótos csirke
Végre megjelent a friss spenót a piacokon, a zöldségeseknél. Ez a finom indiai recept különlegesen kombinálja a spenót, a csirke és a joghurt ízeit. Indiai mértékkel mérve a fűszerezése is visszafogott.
Azok is szeretni fogják akik egyébként ki nem állhatják a spenótfőzeléket.
Hozzávalók:
1 csirke feldarabolva
75 dkg friss spenót
5 dkg vaj vagy 1 dl olaj
1 nagy fej hagyma vékony szeletekre vágva
3 gerezd fokhagyma finomra vágva
25 dkg paradicsom felkockázva
3 dl joghurt vagy tej
1 teáskanál őrölt koriander
1 teáskanál őrölt római kömény
1 teáskanál chili paprika (Ízlés szerint lehet kevesebb is)
1 teáskanál bors
4 szem szegfűszeg
4 szem kardamom
só
Lehúzzuk a csirke bőrét, majd egy nagyobb lábasban hirtelen megsütjük a vajban, csak addig amíg a hús a színét meg nem változtatja. Ugyanabban az edényben megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a fokhagymát azzal is sütjük 2-3 percig, majd beletesszük a felkockázott paradicsomot. Addig sütjük amíg a paradicsom elkezd szétesni. Belekeverjük a fűszereket, majd a joghurtot, végül a csirkedarabokat. Lassú tűzön főzzük, ha szükséges pici vizet önthetünk hozzá, de ne sokat, mert a mártásnak sűrűnek kell lennie. Amikor megpuhult a csirke, hozzáadjuk a megtisztított spenótot. Pár percig főzzük együtt.
Párolt rizzsel tálaljuk.
| |
